Történt velünk márciusban, hogy huszadika környékén vártuk a menzeszem, hogy elindíthassunk egy inszeminációt. Májusban ugye lombik, de addig is - ha belefér - legalább 1 inszemet javasolt a doki.

Vártunk, vártunk türelmesen, 1 nap késés, 2 nap késés, 3 nap késés, közben egy kis barnázás, menzesz meg sehol… 4 nap késés után gondoltam egy merészet és vettem egy tesztet. És IGEN, az történt, amire legmerészebb álmomban sem számítottam… Halvány POZITÍV lett. Álltam ledöbbenve, nem akartam elhinni. Utoljára 4,5 éve láttunk ilyent, közben végigcsináltunk 7 lombikot úgy, hogy a sikernek még csak a közelébe se jutottunk. És március 23-án reggel egy halvány pozitív tesztet tartottam a kezemben J Természetesen rutinos lombikosként, no meg rutinos vetélőként (sajnos), azonnal elkezdtem Utrogestan-t használni, persze egyeztetve a nőgyógyászommal. Kértem időpontot első UH-ra, április 13-ra kaptam. Az még 3 hét… 3 hét feszült várakozás. Azt hittem sosem jön el.

De eljött. Ekkor 7 hetes és 3 napos volt a terhességem és az UH-n mindent rendben talált Doki. Jó helyre van beágyazódva, van szívhang, mérete pedig pont a korának megfelelő. Földöntúli boldogság :)

Másnap elmondtuk a szűk családnak az örömhírt. Mindenki nagyon örül, mindenki nagyon drukkol nekünk. Majd este, derült égből villámcsapásként elöntött a vér. Minden összeomlott egy másodperc leforgása alatt. Nem akartuk elhinni, hogy megint ez történik velünk…. Düh, kétségbeesés, pánik. Azonnal hívtam Dokit, aki azonnal fogadott, csinált egy UH-t és legnagyobb meglepetésünkre az embrióval minden rendben. Egy hematóma volt a méhemben, az ürült ki. Doki persze azonnali fekvést rendelt el, és elhangzott a kegyetlen ítélet. A következő napokban minden eldől. Ha a vérzés csillapodik, majd szép lassan abbamarad, akkor valószínűleg nem lesz gond. Ha azonban felerősödik, akkor valószínűleg magával sodorja majd az embriót, és ismét elvetélek. Szóval szigorú fekvés, rengeteg magnézium, még több progeszteron, és várjuk az ügy kimenetelét.

Hatodik napja fekszem itthon. A vérzés 1 nap alatt elmúlt, másnap volt még egy nagyon kevés, azóta gyakorlatilag semmi, néha egy kis barnázás.

Tegnap már épp újra kezdtem hinni, boldog lenni, és tervezgetni…

Hajnali 4-kor felkelek, kitámolygok mosdóba, és mit látok? Ismét vér. Nem sok és nem nagyon, de vér. Kiborultam. Reggelre elmúlt, azóta újra semmi. De mikor lehet megnyugodni?? Soha. Csak ha novemberben megszületik a kisfiúnk vagy a kislányunk. Egész addig nem lehet elbízni magunkat egyetlen pillanatra sem. És ez szörnyű. Miért nem jár ki nekünk egy boldog, kiegyensúlyozott várandóság???   

Lassan telnek a napok. Ma 4 hete tudjuk, hogy terhes vagyok. Ha sikerül kihordani végig ezt a terhességet az még 32 hét, azaz 8x ennyi idő. El sem tudom képzelni hogy ne kattanjak be, ha ez az érzelmi hullámvasút kíséri majd végig az utunkat.

És nem szeretnék hálátlannak tűnni a Sorssal szemben. Nagyon is hálás vagyok amiért ez a csoda ismét megesett velünk. De most már kérjük szépen a csodának a következő fokozatát.