Pontosan egy éve, ez idő tájt egy újabb álom véget ért. A zsigereimben érzek minden fájdalmat, rettegést. És nem enyhül. Néha talán... Picit. De jelentősen nem. Elmúlik valaha ez az érzés? 

Sok minden történt ebben az 1 évben és sok minden nem történt. Nem estem például újra teherbe és nem mentünk lombikra. De megcsináltunk egy rakat újabb vizsgálatot, és dr. Fülöp Vilmos próbálja megválaszolni hogy van-e esélyem egyáltalán egy következő várandóság kihordására. Aztán tovább haladtunk az örökbefogadás kérdéskörében, jelentkeztünk alapítványoknál, eljárunk azok rendezvényeire és várunk a sorunkra. Aztán 1 hónap múlva megszületik Húgom kisfia, akit nagyon várok, de akinek az érkezése elképesztő viharokat kavart és néha még mindig kavar a lelkemben. 

Néha robotként, máskor bizakodva, olykor elkeseredetten, reményvesztetten de megyünk tovább az úton, ami nekünk rendeltetett.

Bárhogyan is, de még nem adtuk fel, nagyon várunk Rád!