Múlt héten két fronton történt előrelépés.

Egyrészt voltam a saját nőgyógyászomnál rákszűrése és nem mellesleg műtéti konzultáción. November 30-án lesz a műtét, ismét hysteroscop és laparoscop kombinációja. Célja egy általános méhtükrözés, esetleges endometriózis csomók keresése, kiműtése, bal oldali petevezeték helyzetének felmérése (jobb oldali évek óta zárt...). A műtéttől nem félek különösebben,  már csinálták párszor, tudom mire számíthatok. Számomra legrosszabb benne az altatás, na azt nem viselem túl jól. De egy napig rossz, azt majd fél lábon is kibírom valahogy. Mindenesetre kíváncsi vagyok nagyon az eredményre. Vajon találunk magyarázatot a 7 sikertelen lombikra, vagy minden szép és kerek odabent, és az lesz a verdikt, hogy próbálkozni kell, előbb-utóbb egyik majd csak sikerül? 1 hónap és kiderül!

Dokim azonban előállt egy újabb javaslattal, mégpedig egy bizonyos alloimmun betegség kivizsgálásával. Habituális vetélőknél szokták javasolni ezt a vizsgálatot, és hát ugye én már annak minősülök a 3 vetéléssel. Lényege, hogy sikeres terhesség esetén a anya immunrendszerének működése megváltozik annak érdekében, hogy az embriót ne idegen testként tekintse a szervezet és ne károsítsa. Ha ez a változás nem következik be, akkor a hibásan működő immunrendszer elpusztítja az embriót. Amikor ennek a gyanúja felmerül, akkor speciális vizsgálatokkal (anya és apa véréből) kimutatható, hogy az anya immunrendszere valóban el akarja-e pusztítani az apai öröklőanyagot hordozó embriót. Ha ez bizonyítást nyer, akkor lehetőség van egy intravénás immunglobulin (IvIg) kezelésre, melynek alapja a kórosan működő NK sejtek (Natural Killer) aktivitásának normalizálása. Korábban olvastam már erről a vizsgálatról, de azt feltételeztem, hogy mivel az egyik terhességem eljutott a 21. hétig, esetemben valószínűleg nem állhat fent ez a probléma. De doki szerint nem zárható ki, meg gyanús neki ez a sok sikertelen lombik, nézzük meg. OK, nézzük. Szépséghibája csak annyi, hogy rengeteg megelőző vizsgálatra van szükség hozzá, ami nekem elvileg mind megvan már, csak nem feltétlenül frissek. És akad köztük bőven olyan, ahol indokolt, hogy friss legyen... Szóval most paralel ezzel is foglalkozom.

Másik fronton előrelépés, hogy elkezdtem akupunktúrára járni. Erről nagyon részletesen nem tudok beszámolni, mert egyelőre 2x voltam. A dokinő kedves, aranyos, és számomra hitelessé teszi a dolgot, hogy orvos. Elmondása szerint néhány hónapnyi kezelésre szükség van, hát ez most bőven meglesz, mert orvosváltással megspékelve az ügyet márciusnál korábban aligha lesz következő lombik. 

Valami olyasmit érzek most, mintha az utolsó nagy csatára készülődnék. Nyilván nem véletlen, hogy így érzek. 4. OEP támogatott lombikunkat fogjuk felhasználni legközelebb, ergo közelítünk a lombik program végéhez. Másrészt 8,5 éve tart a gyermekért való küzdelmünk, harmadrészt és nem utolsó sorban én lassan 36, Férjem 45 évesek leszünk. Egyszer minden véget ér. Ez is véget kell hogy érjen. Valahogy úgy érzem, "na jó, még egy utolsó műtét", meg hogy "na jó, még egyetlen vizsgálat amit korábban nem csináltunk meg", és hát persze "na jó, még egy utolsó alternatív gyógymód", de aztán mindennek vége. Kifogy az eszköztár, elfogy az erőnk, elfáradunk a harcban. Ha ezek sem hoznak eredményt, akkor nincs tovább, itt a vége. De ne szaladjunk ennyire előre... Még hosszú hónapok kérdése lehet mire ez az utolsó nagy csata eldönti a küzdelem végét.

Kirye eleison!