Időközben, a magyar költészet napján, azaz április 11-én betöltöttem a 35. életévem.

Korábban írtam már ezzel kapcsolatos gondolataimról, nem szeretném túlragozni. Csak annyit mondanék, hogy semmi sem változott, már ami az érzéseimet illeti. Egyetlen pillanatig nem érzem, hogy ha ez a próbálkozás most nem sikerülne, akkor fel tudnám adni. Nem állok még készen a feladásra, és ez biztos. És fogalmam nincs, hogy valaha is készen állok-e majd.

Attól azért egy picit megszeppentem, hogy átbillentem a harmincas éveim második blokkjába, azaz most már  közelebb vagyok a 40-hez, mint a 30-hoz... :) De hát ez az élet rendje. Gyermekünk pedig majd jön, amikor elérkezettnek véli a pillanatot.