Ma vagyok a ciklusom 8. napján, és mögöttem van már 7 napnyi stimuláció.

Ma reggel voltam ultrahangon, és 4 db nagyobb tüszőt számolt össze Doki, a többiek kisebbek. Ő mindennel elégedett volt, nem is kell mennem újabb UH-ra. Péntekig tart még a stimuláció, szombat este mehet a tüszőrepesztő szuri, hétfőn, április 13-án pedig lesz a punkció, azaz petesejt leszívás. Arra számít, hogy minimum 4 petesejtnek lennie kell + nem kizárt, hogy a további tüszők is produkálnak addigra valamit.

És akkor hadd adjak hangot aggodalmaimnak. Dokim az egyik legjobb név ebben a szakmában, maximálisan megbízom benne, nem mellesleg csípem a stílusát, emberileg is kifogástalan. Az Intézet a legnagyobb nevű az országban. Szóval hátra kéne dőlnöm, és azt kéne mondanom, hogy minden úgy van jól, ahogy itt mondják nekem, ahogy csináljuk. És mégis hiányérzetem van. Nem értem például, hogy miért nincs a stimuláció alatt legalább 1 (bátorkodom megjegyezni a 2 sem lenne túlzás) vérvétel, amivel a hormonszintemet ellenőrzik, elkerülendő az esetleges túlstimulációt, annak minden durva következményével együtt.... Továbbá hogy lehet az, hogy egy egész lombik procedúrát végigcsinálunk 1, azaz 1 db ultrahanggal?? Tényleg így normális ez? Értek én mindent... Azt is, hogy kígyózik a sor a váróban, azt is, hogy minta értékű eredményt mutattam ma (?), de komolyan én lihegem túl ezt az egészet, amikor arra gondolok, hogy kissé ellazáskodjuk az eljárást? Előző intézményben 2 naponta jártam UH-ra, és bár a start pillanatában ott sem volt vérvétel, de menet közben egyszer igen, ami alapján eldöntötték mekkora dózissal fejezhetjük be stimut. Na persze mondhatjuk, hogy végül eredmény nélkül jöttünk el tőlük, 3 sikertelen próbálkozás után....

Ehhez hasonló aggályok gyötörnek ma, és őszintén szólva marhára utálom, hogy minden egyes lombikra jut valami aggodalmaskodás... Semmikor sem tudok nyugodt szívvel várakozni, hogy a méhnyálkahártyám vékonysága, hol a kevés tüsző szám, hol az "egyenlőtlenül nőnek a tüszők - nem jó ez így" megállapítás okoz fejfájást. Lehet, hogy velem van a baj, és én lihegem túl ezt az egész dolgot. Lehet... De mi van, ha nem?