Novembert írtunk már, mire –a ciklusomhoz igazodva- sorra került a következő, immár negyedik lombikunk. Ezt megelőzendő 2 hónapig fogamzásgátló tablettát kellett szednem, az új protokoll részeként. Kisebb dózisban kaptam a hormonokat, Dokinak az volt ugyanis a véleménye, hogy semmi szükség 8-12 petesejtre, elég nekünk 4-5 is, de azok fejlettek, erősek legyenek. A stimuláció megkezdése utáni első UH-n azonban kiderült, hogy nem túl szépen fejlődnek a tüszők, így végül mégis emelt dózist kaptam a továbbiakban. UH felvételen 8 tüszőt számoltunk, azonban leszívásnál kisebb sokkot kaptam, 4 petesejtem lett, a többi tüsző üres volt. 4-ből csak 2 termékenyült meg, ugye mondanom sem kell, hogy kezdett tetőfokára hágni a pánikhangulatom. Doki közölte, hogy 2 naposan ültetik vissza őket. Szomorú voltam. Előző intézményben folyton azt szajkózták, hogy legjobb 5 naposan beültetni őket, mert akkor már jó erősek, nagyobb esélyük van a megtapadásra. Erre most Doki arról győzköd, hogy higgyem el, nincsenek ezek jobb helyen sehol, mint az anyaméhben, nyugodjak meg, minden a legnagyobb rendben. Második napon visszakaptam mindkét Pöttömkét. És mit tehettem, bíztam Bennük. Egy lombikos fórumon, amit rendszeresen olvasgatok, éppen akkoriban maradt állapotos az egyik lány, szintén 2 napos blasztókkal, ez táplálta valamelyest bennem is a reményt. Következett a kritikus 14 nap…Az első 1 hétben fura érzéseim voltak. Korábban ilyen intenzíven talán egyszer sem éreztem, de most igenis voltak tüneteim, és nem pszichésen generáltam őket. Szurkált, feszült, puffadt a hasam, éjszakánként minden egyes másik oldalra fordulásra felébredtem, annyira éreztem a hasam… De 1 hét után kezdtek abbamaradni a tünetek. 9. napon teszteltem egyet, és mit ad Isten! Nagyon halványan ugyan, de megjelent a második csík! Utoljára 3 éve, 2011 októberében láttam ilyent, és nem tagadom, majd’ kiugrottam a bőrömből örömömben. Csak azért nem volt felhőtlen az örömöm, mert ezúttal a beültetést követően kaptam egy olyan injekciót is, ami HCG hormont juttat a szervezetbe, ezzel is segítve a beágyazódást, megtapadást, és attól tartottam, hátha nem ürült ki kellően a szervezetemből, és azt mutatja a teszt. 2 nap múlva teszteltem egy újabbat, és titkon azt vártam, hogy erősödni fog a bűvös második csík. De nem erősödött, KB ugyanolyan volt, mint 2 nappal előtte…. Ezt követően minden nap teszteltem, a 14. napon végül egy szinte tökéletesen negatívat. Még aznap elmentem vérvételre is, az eredmény 12 körüli HCG-t mutatott, ami annyit jelent Doki szerint, hogy valami elindult. Elindult, de megállt. Nem az injekció volt, az 2-3 nap alatt tökéletesen kiürül a szervezetből.

És ekkor jött egy elég komoly megborulás, összeomlás. Talán egyik sem viselt meg ennyire, mint ez a mostani. Talán mert a halvány pozitív tesztek elhitették velem, hogy megtörténhet a csoda, talán mert bíztam az új protokollban, nem tudom. De ez a végeredményen mit sem változtatott: túl vagyunk a 4. sikertelen lombikon.

Istenem, vagy Bárki, aki rendelkezel fölöttünk, és kinek ereje hatalmas! Most adj erőt a folytatáshoz!