Bejelentkeztünk egy másik Intézetbe -a legnagyobb nevűbe az országban-, ott is a legjobbnak mondott orvoshoz. Júniusra volt időpontunk az első konzultációra. A doki szimpatikus volt, elmondtuk neki őszintén, hogy új gondolkodást várunk, új megközelítést, mert úgy érezzük, hogy az előző helyen rutinszerűen csinálták meg mindkét lombikot, el sem gondolkodtak azon, hogy valamit máshogy kéne... Alaposan átnézett minden leletet, és rettentően büszke voltam magamra, mert nem volt olyan vizsgálat, aminek az eredményével ne tudtam volna szolgálni. Persze ezen vizsgálatokat korábban soha, senki nem kérte, magamtól mentem utána, csináltattam meg őket. Megbeszéltük a protokollt, és azt, hogy októberben kezdünk! Nagyon izgatott voltam, és valami azt súgta, hogy jó helyen vagyunk, ez pedig meg fogja hozni a sikert.

Történt azonban egy érdekesség. Inzulinos leleteim kapcsán Új Doki is azt közölte, hogy nem vagyok inzulinrezisztens, bízzak benne, semmi bajom. És megkért, hogy hagyjam abba a gyógyszer szedését legkésőbb a lombik protokoll megkezdése előtt 1 hónappal. Nem állítom, hogy jó szívvel, de hallgattam rá, szeptemberig szedtem a gyógyszert és ekkor abbahagytam