2013 szeptembere terveztük a fagyasztóban lévő két kis tesó magunkhoz vételét, azaz a fagyasztott embrió transzfert (FET). Valójában azonban az történt, hogy egész évben dédelgettünk egy álmot, és augusztusban úgy határoztunk, hogy megvalósítjuk, még ha ezért cserébe el is kell halasztanunk a tervezett beültetést. Ez az álom pedig egy utazás volt. Ázsiába, letűnt civilizációk nyomába, valamint fehér homokos tengerpartra. Augusztusban megvettük a repjegyeket, és izgalommal vártuk a decemberi utazást. A lombik projekt pedig januárig pihentetve lett, és ezzel kapcsolatban el kell mondanom valamit. Nagyon régen éreztem magam ennyire könnyednek, felszabadultnak. A lelkemnek vitathatatlanul jót tett ez a kis szünet, persze tudom, hogy ehhez nagyban hozzájárult az utazás előtti/körüli izgalom is. Az út csodás volt, életre szóló élmény, hálás vagyok a sorsnak, amiért részese lehettem egy ilyen élménynek