Nagyjából ugyanaz volt a protokoll, mint az elsőnél, és ezúttal is (majdnem) minden simán ment, szépen értek a petesejtek. Egyetlen baki volt csupán, mégpedig, hogy a legnagyobb petesejtek, és a vezértüsző is a jobb oldali petefészkemben érlelődött. És a jobb oldali petevezetékem, mint tudjuk, el volt záródva, így aztán hamar belátták kezelőorvosaim is, hogy ennek így nincs sok értelme, nyilvánvaló, hogy nem fogok tudni megtermékenyülni. Közben rájöttünk, hogy az előző alkalommal is ugyanez volt a szitu, akkor is a jobb oldalam volt a domináns. Félbehagytuk az éppen zajló kezelést, nem is csinálták meg a második inszeminációt.

Lombikos orvosaim azt kérték, hogy csináljunk még egy petevezeték átjárhatósági vizsgálatot, mert az előző már 1,5 éve történt, nézzük meg, hogy azóta nem záródott-e el a bal oldali petevezeték is? Visszamentem a hagyományos nőgyógyászomhoz a klinikára, megcsinálta. Eredmény: a bal oldali átjárható, a jobb oldali továbbra is zárt, természetesen. De becsúszott egy baki a zárójelentésbe: a papírra pont fordítva írtak rá mindent, azaz, hogy: a bal zárt, a jobb pedig nyitott. Nekem ez fel sem tűnt, vittem a papírost gyanútlanul a meddőségi központba. Ott vették észre az ellentmondást, van két papírom, az egyiken a jobb oldali van zártként feltüntetve, a másikon a bal. Teljesen kiakadtak, és közölték, hogy így nem lehet dolgozni, ők is csinálnak egy átjárhatósági vizsgálatot, a saját szemükkel akarják látni, hogy mivel állunk szemben. Így alávetettem magam egy újabb vizsgálatnak. Ez azonban csúnyán zárult. Megcsinálták, megállapították, hogy valóban a jobbról van szó, az van elzáródva. Elhagytam az intézetet, teljesen jól éreztem magam, így visszamentem dolgozni. 1 óra múlva kezdtem érezni, hogy valami nagyon nincs rendben, éles alhasi fájdalmak kezdtek gyötörni. Percek alatt olyan méreteket öltöttek a fájdalmak, hogy szó szerint a földön kúsztam-másztam, beszélni nem tudtam... Nem kis riadalmat keltettem a munkahelyemen, a főnököm autóba pakolt és beviharzott velem a legközelebbi kórházba. Kiderült, hogy a hashártyám allergiás rohamot produkált a hasüregbe kiszivárgó kontrasztanyagra. Semmit nem tudtak velem csinálni, csak infúzión keresztül nyomták belém a fájdalomcsillapítót meg a görcsoldót, és bent tartottak 1 napig megfigyelésre. Másnapra szinte kutya bajom nem volt, hazamehettem, de az előző napi 2-3 órát nem kívánom az ellenségemnek sem.

És akkor a slusszpoén: ki mit gondol, mit írt rá a meddőségi intézet az átjárhatóságot igazoló zárójelentésre? Hát persze, hogy ők is rosszul dokumentáltak, és rávésték, hogy a bal oldal zárt, a jobb meg nyitott. Hát ennyit a precizitásról… Abban a pillanatban volt 3 papírom, 3 különböző átjárhatósági vizsgálatról. Ebből 2 a bal oldalit nevezte meg zártnak, miközben szóban egyetlenegyszer sem hangzott el semelyik orvos szájából a bal oldal, végig mindenki konzekvensen a zárt jobb oldalról beszélt.

De ugye minden rosszban van valami jó, és fordítva… :) Esetemben a fenti baki-sorozatok annyi jót jelentettek, hogy orvosaim meghozták a döntést mely szerint nem nyaggatnak többé inszeminációval, belevághatunk a lombik programba. Ennek örültem is, meg nem is. Örültem azért, mert azt gondoltam, hogy így tuti lesz a siker, és nem örültem, mert akkoriban még nagyon természetellenesnek éreztem a lombikbébi eljárást.