2012. januárban szilárd elhatározásom volt, hogy minden létező vizsgálatot megcsináltatok, ami csak elképzelhető. Nem igaz, hogy nem találunk valami magyarázatot a történtekre…

Dokim partner volt benne, szórta a beutalókat, tanácsokat, ahol tudott segített. Én meg falakat döntöttem, ha a szükség úgy kívánta, mert senki ne gondolja, hogy egyszerű menet a különféle immunológiai, hematológiai, és Isten tudja még milyen labor és egyéb vizsgálatokat TB-re megcsináltatni. Sokba kerülnek a TB-nek és ha nincsenek tüneteid, akkor nem indokolt kellőképpen a vizsgálat elvégzése. Márpedig 3 vetélés nem számít indoknak. Illetve elméletileg annak számít, de ettől függetlenül húzzák a szájukat, belekötnek mindenbe a beutalóval kapcsolatban, futtatják az embert újabb papírokért… szóval horror.

Lényeg a lényeg, csomó vizsgálat: eredmény meg semmi. Minden értékem jó, sehol semmit sem találtak, ami indokolta volna a sorozatos vetéléseket.

Tanácstalanul álltunk, hogyan tovább?

Közben visszatértünk a 2011 őszi műtét gondolatához. Megnyitni az elzáródott petevezetéket + feltérképezni a méhem állapotát.

Tavasszal került sor a műtétre, és mit mondhatnék, nem zárult túlságosan eredményesen… A petevezetékem nem sikerült megnyitni, az elzáródás véglegesnek mondható. Viszont rossz hír a rossz hírben, hogy un. csokoládécisztákat találtak odabent. Erről annyit érdemes tudni, hogy az endometriózis nevezetű rettegett betegség kezdő stádiuma.

Az endometriózis rejtélyes betegség. Először is: kialakulása ismeretlen… Nem sokat tud róla az orvostudomány, illetve egyre többet, de sok még a homály. Lényege, hogy a méhnyálkahártyát felépítő sejtekhez hasonló szövetek találhatóak a szervezet más területein, a méh üregén kívül (tipikusan hasüregben), és ott vígan ugyanúgy tevékenykednek, mintha a helyükön, azaz a méhben lennének. Tehát az endometriózis csomók a méh nyálkahártyához hasonlóan reagálnak a női hormonokra a menstruációs ciklus során. Minden hónapban hasonlóan felépülnek, és menstruációs vérzés formájában leválnak. Szemben a méh nyálkahártyájával, a méh üregén kívül elhelyezkedő endometriózis szövet számára nincs lehetőség a testüregből való kijutásra. Ennek eredménye belső hasüregi vérzés, a szövettörmelék szétesése majd kijutása a csomóból, minek következménye pedig gyulladás és hegképződés. És ez a folyamat szinte megállíthatatlan.... Illetve fogamzásgátló tabletta szedésével megállítható, vagy legalábbis a gyorsasága fékezhető, de ugye esetemben, illetve gyerekre vágyó nők esetében ez nem jelent megoldást. Viszont a probléma előbb-utóbb meddőséghez vezethet, szóval ördögi kör ez. Tünetei már csak későbbi stádiumban vannak, így általában mire észreveszik, a műtét sem sokat segíthet.

Öröm az ürömben, hogy nálam időben észrevették, de felkészített rá a doki, hogy várhatóan romlani fog az állapotom. Tanácsos lenne tehát mielőbb szülnöm, hiszen később lehet, hogy nem fogok tudni… Köszönöm a jó tanácsot, megfogadom, holnap már szülök is.

Akadt azonban egy jó hír is, mégpedig az hogy a méhemről jókat mondott a doki, szerinte teljesen rendben van, nem látja okát, hogy ez a méh ne tudna kihordani egy következő terhességet.

Fel a fejjel, irány előre, legközelebb sikerülnie kell.

2012. őszén, mikor még mindig nem sikerült pozitív tesztet produkálni, dokim azt tanácsolta forduljunk meddőségi ambulanciára. Egyszerűen azért, mert telik az idő, nincs eredmény, egyre stresszesebb leszek, ami egyre negatívabb hatással van a dolgok kimenetelére. Megbeszéltük, hogy nyílván teherbe tudok esni, hiszen eddig gond nélkül megtörtént, ő abban is hisz, hogy a méhem képes lesz megbirkózni a feladattal, bátorított, vágjunk bele. Ajánlott intézetet is, itt Budapesten. Egy olyan intézetet, ahol véleménye szerint nem a futószalag effektus van, mint a nagyoknál…

Nem állítom, hogy egyszerű volt megbírkóznom a gondolattal: meddőségi ambulanciára megyünk, tehát meddő vagyok.... Egy ideig minden zsigerem tiltakozott ellene, de végül megfogadtuk a tanácsát, elmentünk. Vittük az összes leletünket, ami csak volt, akkorra már súlya volt a dossziénak…

Egyetlen vizsgálat hiányzott, a férjem sperma vizsgálata. Eddig ilyent nem csináltunk, hiszen mindig könnyen teherbe estem, azt gondoltuk ezzel gond nem lehet. Hát meglepődtünk rendesen az eredményen, nem volt az annyira fényes. Nem volt nagyon rossz, de elég alacsony volt a spermaszám. Viszont cserébe jó minőségűek voltak. Az intézet orvosát idézve: „kicsi a bors, de erős”. Vettünk vitamint, 3 hónapig szedte, 3 hónap múlva az eredménye gyakorlatilag tökéletes lett, hurrá, indulhat az első inszemináció.