2008 elején minden erőmmel azon voltam, hogy találjak egy olyan orvost, aki vállalja a műtétet, jó szakember, és végül, de nem utolsó sorban, emberileg is megüti azt a minimum szintet, amit elvárok, azaz partnernek kezel, beavat a dolgok menetében, konzultál velem/velünk, és nem csak szűk szavúan tájékoztat. Tudtam, hogy nagy a tét, baromira nem mindegy, hogy hogyan hajtják végre a műtétet.

Mindent bevetettük. Munkahelyem jó kapcsolatokat ápol a legkülönbözőbb orvosokkal, ennek köszönhetően jó pár helyen megfordultunk és konzultáltunk különböző szakemberekkel. És akkor jött a következő felvonás: minden doki mást mondott. Egyesek szerint valóban sövény az ami a méhemben van, míg mások szerint nem sövény az, hanem kétszarvú a méhem. És ez baromira nem mindegy, mert míg a sövény szerkezetileg kötőszövet, addig a kétszarvú méh üregét kettéosztó "fal" szintén méhfal, amit nem ajánlatos műteni, de nem is szükséges, mert szerkezetileg az méhizomzat, és képes a tágulásra, nem okozhat problémát. Küldözgettek ilyen-olyan ultrahangokra, sok volt a találgatás, végül az lett konklúzió, hogy mégis sövény ez, és uccu neki, meg kell műteni.

Csak egy apró szösszenet azokból az időkből: az egyik legnagyobb név a szakmában, a laparoszkópia és a hiszteroszkópia műtétek atyja, úgy bólintott rá a műtétemre, hogy előtte meg sem vizsgált, rá sem nézett a leleteimre, illetve a csodálatos 3 és 4D-s UH felvételekre sem. Az alapján, amit én 2 percben elmondtam az előzményekről, közölte, rendben, megműt, egyeztessek időpontot a titkárnőjével, találkozunk a műtéten, viszlát. Levegőt nem kaptam…. Te engem meg nem műtesz, az hétszentség… Milyen szakember az ilyen??? Éééés nem mellékesen protekciósok voltunk nála, el sem tudom képzelni, hogy az ilyen orvos hogy bánhat vajon egy "átlagos", utcáról beesett beteggel...??? Kiráz a hideg az ilyen "szakemberektől"!!!

Végül a SOTE II-n kötöttem ki, egy szintén jó nevű és jó kezű műtőorvos hírében álló dokinál. Nem voltam elájulva a stílusától: az a fajta búgó hangú, átható tekintetű férfiú, aki meg van győződve arról, hogy minden pácienséről azonnal leugrik a bugyi, ha ő ránéz, vagy megszólal.... Ki nem állhatom az ilyet, pláne ha nőgyógyász az illető! No, de úgy informáltak, hogy szakmai berkekben elismert, és gondoltam végül is csak ez számít.

A doki elmondta, hogy milyen lesz a műtét. Alapvetően hiszteroszkóp eszközzel fog műteni, de a biztonság kedvéért, lapar kamerákkal is bemennek, csak azért, hogy kívülről is nézzék a méhet, és nehogy átvágják. Az csak két pici lyukat fog jelenteni, ne izguljak, azzal nem műtenek, csak monitoroznak. A műtőeszköz a hystero lesz, hüvelyi úton.

Eljött a műtét napja, előző este befeküdtem, zajlott az előkészítés. Reggel beöntés, bódítás, méhnyak megnyitása, vártam, hogy vigyenek a műtőbe. Egyszer csak bejön a doki, közli, hogy éjszaka ügyeletes volt, és az osztályvezető főorvos ma reggel új szabályt hozott: aki éjszaka ügyeletben volt, az aznap nem műthet. Sajnálja, menjek haza, a műtét jövő héten lesz. Szuper.

Áááá, alig voltam ideges… Mit nekem…

Következő héten ismét befeküdtem, újabb előkészítést követően, ezúttal sikeresen műtőbe jutottam. Amikor magamhoz tértem, jött a pokol. Iszonyat fej-, és mellkasi fájdalom, légzési nehézségek. Hányinger, hányás, folytathatnám… Közben észreveszem, hogy az egyik lapar lyukból kilóg egy zacskó, valami ki van vezetve. Nem értem mi történt, elvileg ott csak kamerák voltak beküldve, mi a franc van??? Hívom a nővért, kérdezem, hogy mi van, ő sajnos nem tudja. Kértem szóljon a doktor úrnak, felébredtem, beszéljünk. Doktor úr sajnos elment, ma magánrendelése van, már nem is jön vissza. De akkor ki fogja elmondani nekem, hogy mi volt a műtéten?? Nem tudja, majd holnap, a doktor úr. Nem akartam hinni a fülemnek, pedig így lett…. Ugyan egész nap hívogattam a kedves doktor urat, de nem vette fel, és nem hívott vissza. Engem közben egész nap gyötörtek a fent részletezett fájdalmak, amire az altatóorvos azt mondta, hogy ez sajnos a visszaaltatás mellékhatása, nem tud segíteni rajtam, meg kell várni amíg elmúlik. Visszaaltatás?? Milyen visszaaltatás??? Majd holnap az orvosom elmondja, és ezzel faképnél hagyott. Senkinek nem kívánom azt a napot.

Másnap reggel mosolyogva megjelent Dr. Sármőr , majd felvéve drámai álarcát, tájékoztatni méltóztatott: a műtét nem sikerült. Nem tudtak bemenni a méhembe. Már nem emlékszem a pontos magyarázatra, lényeg, hogy nem tudtak, bár nagyon sokáig próbálta. Nem is volt bennem annyi altató, amennyi elég lett volna, állítólag felébredtem műtét közben, nem emlékszem??? Nem emlékeztem.... Ja, viszont jó híre is van! A bal petefészkemben észrevettek egy jókora cisztát, és ha már ott jártak, laparral kiműtötték. Ezért lóg ki belőlem a zacskó. Hurrá. Jogosan tenné fel bárki is a kérdést, hogy a műtét előtti UH rengetegen hogy a francos fenébe nem lehetett észrevenni egy ekkora cisztát? A kérdés jó, én is feltettem, a válasz rá egy vállvonás volt.

Még drámázott azon egy keveset, hogy mennyire megviselte őt ennek a műtétnek a sikertelensége, ő még így sosem járt, de nem voltam abban az állapotban, hogy az ő lelkét ápolgassam.

Lényeg a lényeg, ebből a műtétből előbb regenerálódni kell, ami 3 hónap, majd próbálkozunk egy újabbal, remélhetőleg az sikeres lesz, és be tudnak jutni a méhbe, valamint sikerül is kiszedni a gonosz sövényt.

Pár hónappal később:

Újabb műtét, láss csodát, ezúttal sikerült. Bejutottak, kiszedték a sövényt, minden rendben zajlott, az új méhem készen áll arra, hogy egy következő terhességet gond nélkül kihordjon. Persze előbb 6 hónap regenerálódás, majd utána kezdhetünk próbálkozni.

Eltelt a 2008-as év.