Esküvő, családtervezés ezerrel. Az élet szép, és én kimondhatatlanul boldog vagyok!

Júliusban volt az esküvőnk, tavasszal abbahagytam a fogamzásgátlót, hogy időben kiürüljön a szervezetemből, gondosan elmentem rákszűrésre, UH-ra, minden rendben, hajrá, jöhet a baba. Nászutunk alatt meg voltam győződve, hogy már teherbe is estem, de természetesen nem… Sem augusztusban, sem szeptemberben, sem októberben. Kezdtem megrémülni… „MÁR” 4 hónapja próbálkozunk, és még sehol semmi… Biztosan valami baj van. Mígnem a novemberi menzesz nem várt időpontja előtti napokban fura fájásokra lettem figyelmes alhasi tájékon. Ezek napról napra erősödtek, alig 2-3 nap alatt eljutottam oda, hogy fájdalomcsillapítókkal bírtam ki a napot. Az érzés nagyon is ismerős volt, félreismerhetetlenül az a bizonyos terhességi fájdalom. Csináltam egy tesztet, pozitív lett! Földöntúli boldogság, megkönnyebbülés, sikerült! Mégsem büntet a Sors, az Élet...

A fájdalmak ekkor is szörnyűek voltak, de lelkileg sokkal könnyebb volt őket elviselni. Nadrágot nem bírtam begombolni, a legbővebb nadrágok is szorítottak, az is fájt, ha csak hozzáért a hasamhoz. Nem baj, boldog voltam, anya leszek, család leszünk, csak ez számított.

Aztán eszembe jutott, amit 5 évvel korábban mondott a doki a fura, szív alakú méhemről, meg hogy az egyik fele fejletlenebb, és ha pont oda ágyazódik be a terhesség, akkor át kell ültetni. Reméltem, hogy erre nem kerül sor, azonnal kértem is időpontot UH-ra, hogy mielőbb tudjuk mivel állunk szemben.

Gyakorlatilag 6 hetes voltam, amikor elmentem az első UH-ra. Minden rendben, szabályos terhesség, már szívhang is van. Örülünk nagyon. Félve kérdezem a dokit, hogy mi a helyzet az üregekkel, „jó” üregben van-e a terhesség, nem kell-e átültetni? Néz rám totál megdöbbent arccal, ki mondta nekem ezt az emeletes baromságot??? Ön, doktor úr, 5 éve. Ő aztán biztosan nem, rosszul emlékszem. Nem emlékszem rosszul, ilyesmit nem ért félre az ember, de nem vitatkoztam vele, alázatosan elfogadtam, hogy igenis én vagyok a hülye, valamit félreérthettem. Lényeg: itt most minden rendben van, nincs olyan, hogy jó üreg, meg rossz üreg. 2 üreg van, ez tény, de mind a kettő képes a tágulásra, nem lesz semmi baj, ne parázzak. Aztán rákérdeztem a fájdalmakra, ezzel kapcsolatban a véleménye konzekvens volt, ez teljesen normális, hogy fáj, ezt bizony el kell viselni, fog ez még jobban is fájni. Hát jó… Nem baj, kibírom, erős vagyok. Boldog vagyok, boldogok vagyunk, gyermekünk lesz :)

Pár nap múlva elkezdtem enyhén vérezni… Felhívtam a dokit, külföldön van, 2 nap múlva lesz itthon, akkor tud fogadni. Húzzak haza szépen a munkából, és feküdjek, pihenjek. OK! Hazahúztam, feküdtem. A vérzés nem múlt el, picit még erősödött is. Azt hittem sosem telik le az a 2 nap. De nagy nehezen letelt, mentem a kórházba, ekkor már nagyon véreztem. Kétségbe voltam esve, biztos voltam benne, hogy elvetéltem. Megvizsgált, megnézett UH-val, minden rendben, ne aggódjak, van szívhang, a baba jól van, a MÁSIK üregből vérzek….. Alig akartam hinni a fülemnek. MÉGSEM vesztettük el, velünk van. Boldog voltam, nagyon! Menjek haza, pihenjek tovább, el fog múlni a vérzés. Hát hazamentem. Estére annyira durván véreztem, hogy komolyan attól féltem, ebből még nagy baj lehet. Nem mertem ismét felhívni a dokit. Egy barátunk elirányított a saját nőgyógyászához, aki éppen akkor este ügyeletes volt az István kórházban, azonnal fogadott. Már nem volt szívhang. Elvesztettük. És ha ez nem lett volna elég, néhány információval gazdagodtunk:

• amint megjelent a vérzés, azonnal progeszteron utánpótlást kellett volna kapnom, nem érti miért nem ezt javasolta az orvosom a pihenés mellett…. ha nem volt itthon, akkor is azt kellett volna mondania, hogy azonnal menjek be az ambulanciára
• durva vérzéssel semmilyen körülmények között nem engedhetett volna haza a kórházból, ez szabály, továbbá teljesen felfoghatatlan, hogy ekkor sem gondolt a progeszteron utánpótlásra

De mindez igazából teljesen mindegy, ugyanis:

• a méhem kétüregű állapotának a hivatalos definíciója: méhsövény. És nem, ez egyáltalán nem normális állapot, és nem, ilyen nagy sövénnyel esélye sem volt ennek a terhességnek (vagy egy bármikori másiknak sem).... ESÉLYE SEM! A sövény ugyanis kötőszövetből képződik, nem pedig izomból, mint a méh fala. A kötőszövet nem képes tágulni, mint az izom, és egy ekkora sövény a méhet magát sem engedi tágulni, ettől voltak az erőteljes fájdalmaim, amik mondanom sem kell a legkevésbé sem természetesek!
• a sövényt ki lehet műteni a méhből, ki is kell, mielőtt egy következő terhességet vállalnánk, mert ezzel a méhvel, így, szinte biztos, hogy nem lehetne kihordani.

Azt hittem mindez egy rossz álom… Összeomlottam. Kétségbeestem.

Korábbi orvosomhoz soha többé nem tértem vissza.

Új orvosom már csak ügyeleteket vállalt az Istvánban, épp egy magánklinikán (Róbert Károly) kezdett akkoriban dolgozni. Úgy éreztem benne megbízhatok, ráadásul elképesztően kedves, nyugodt volt, és ez akkoriban sokat jelentett nekem, mert ezer meg ezer kérdésem volt a témában. Kezdetben azt mondta, próbáljuk meg kivárni, hogy magától befejeződik-e a vetélés, mert elég fiatal terhességről volt szó, hátha nem kell műszeresen befejezni, az kíméletesebb megoldás lenne a méhemre nézve. Vártunk, vártunk, és vártunk. A heves vérzés 1-2 nap alatt abbamaradt, és nagyon enyhe, de folyamatos vérezgetés vette kezdetét. Összesen 5 hétig vártunk, már azt hittem megbolondulok, ha nem vetünk véget ennek az állapotnak. De a vérzés csak nem szűnt meg teljesen, végül mégis műszeres befejezés lett a vége, 2008 januárban.

Új orvosommal sokat beszéltünk a majdani méhműtét részleteiről, viszont a magánkórházra nem igazán volt pénzünk, így búcsút mondtunk egymásnak, és elkezdődött a kálváriánk az újabb orvos keresésében.

Így utólag, immár sok tapasztalattal a hátam mögött, persze én is látom, hogy hibáztam. Nem tájékozódtam körültekintően, mindent feltétel nélkül elhittem az orvosomnak. Nem mentem máshová, pedig azonnal azt kellett volna tennem. Ja, és így utólag, természetesen nem engedném, hogy 5 hétig hagyjanak vérezni. De, mint tudjak, utólag könnyű okosnak lenni. Kezdő voltam, és naiv, és tapasztalatlan.